A túlvilág érintése

Az emberek ismernek, tudják, milyen vagyok, ezért sokan bizalmukba avattak és megosztották velem „túlvilági” élményeiket. Elmesélték, ha tapasztaltak olyasvalamit, ami számukra is megdöbbentőnek, hihetetlennek tűnt.
Olykor-olykor megnyugtattam őket, többek között arról, hogy eltávozott szeretteink nem akarnak minket bántani, nem kell félni tőlük, valamint egy piciny energiadarab örökre velünk marad belőlük, tovább élnek bennünk, a gondolatainkban és a szívünkben. 
Történeteimben olyan esetek szövődtek élhető novellákká, amelyekben az itt maradt hozzátartozók megérezték eltávozott szeretteik szellemlétét, asztráltestét a mi fizikai síkunkon, esetleg valamilyen formában saját maguk tapasztalták meg a túlvilág létezését.
Amikor hozzátartozónkat veszítjük el, sokkal érzékenyebbé válunk a szellemvilág üzeneteire, ha addig nem hittünk, attól fogva már tudjuk, hogy van élet a halál után, a túlvilág létezik. Mégis, talán soha sincs akkora szükségünk velünk élő embertársaink megértésére, támogatására, mint olyankor. Amíg gondtalan élünk, és szeretteink közül senki sem távozik, nem is gondoljuk, mennyire közel vannak hozzánk az után is, és mennyire érezhetőek, ha figyelünk a jelekre.
Ha pedig mi magunk jutunk át, még ha csak egyetlen pillanatra is, az mindig maradandó nyomot hagy bennünk örökre, míg itt a Földön élünk…
Minden egyes fejezet valóban megtörtént eseten alapul, a név és a helyszín megváltoztatásával.