Végkifejlet

A Kádár-rendszer végkifejlete az irányított, hangtalan, puha összeomlás. „A belülről megőrölt, / a magát csalva másokat csaló, / a látszattal terrorizáló / hang nélkül szétomolt.” – írta Petri György Összeomlás című versében. A magunkfajtát őrölte a rendszer, és mi őröltük a rendszert. Ő csalt minket, mi csaltuk őt.

De a Végkifejlet arról is szól, hogy hányféle egymástól független, mégis összeférhető világ lehetséges, amelyek tele vannak igazságokkal és csipetnyi csalással, vagy sok-sok csalással, de csipetnyi igazságokkal. És bár mindig és mindenkor állást foglaltam, a Végkifejlet magára vállalta a tárgyilagosság fényűzését: sok igazság lehetséges.

Másféle végkifejlet is lehetséges: kaotikus, robajló, kemény összeomlás. Csak az autokrata rendszerek urai és szolgái hihetik, hogy rendszerük örökéletű, mindig és mindent túlélhetnek. A végkifejlet már a kezdetekben könyörtelen megíródik.